A bejgli eredete többféle hagyományra vezethető vissza. Egy biztos, hogy a mákos tekercs Közép-Európában Lengyelországtól a Balkánig népszerű, de van orosz, dán, olasz és izraeli változata is. Mindenesetre a legerősebb hagyományai Lengyelországban és hazánkban vannak. A mák bőséget, gazdagságot, termékenységet hoz, a dió kiváló a rontások ellen. A többi tölteléket kizárólag élvezetből fogyasszuk! 🙂
A bejgli alapját egy 14. századi sziléziai kalácsfajta adja, de más, német és olasz, források szerint örmény eredetű sütemény. Maga a mák Eurázsiában őshonos, török közvetítéssel került Közép-Európába. A mákos tekercs hazánkban a 19. században terjedt el. Czifrai István Magyar nemzeti szakács-könyvében 1830-ban “Posonyi finom mákos kaláts” néven szerepelt, és fokozatosan vált népszerűvé karácsonyi süteményként. Zsidó történeti források szerint 1610-ben, Krakkóban készült el az első mákos tekercs, Bécsben pedig 1683-ban. A bejglivel rokon, a zsidó konyhában ismert flódni, azonban egyszerre mákos és diós is. Valószínűleg az osztrák-magyar monarchia hatása a németes hangzású név elterjedése hazánkban, amely a jiddis eredetű Beigl átvétele (osztrák neve Beugel), ez pedig a német beugen meghajlít szóból született. A Beigl patkó alakú sütemény volt, amely elsősorban a bécsi zsidóság kedvelt étele volt, ebből alakult ki és terjedt el Amerikában a bagel nevű lyukas péksütemény, amely eredeti formájában töltetlen, majd mákos volt. Ez leginkább a pozsonyi kiflire hasonlított.
A bejgli pozsonyi kiflivel való rokonsága vitatott. Egyes források szerint Pozsonyban 1559-ben kezdték el készíteni a diós és mákos pozsonyi kiflit. Mások szerint egy cukrász készítette a gyerekek számára a mákos tekercs kicsinyített változataként. Magyar Elek szakácskönyvíró Pozsonyban kóstolta meg először a pozsonyi kifli kialakult változatát a “peiglit”. A lengyel mákos tekercs áztatott és darált mákból mézzel készül, a töltelékbe vágnak diót, mandulát, mazsolát és kandírozott gyümölcsöt. Nevében is a mák szó szerepel:
makowiec.
Régen a bejglisütés egész napos program volt. Megtörték a diót, ledarálták a mákot és a diót, meggyúrták és kinyújtották a tésztát, majd megsütötték a tekercseket. A bejgli a reformkonyhát sem hagyta nyugodni, sokan fáradoznak azon, hogyan lehet alacsonyabb kalóriatartalmú változatot készíteni. Van tönköly és csökkentett szénhidráttartalmú lisztes változata, a tölteléket pedig különféle cukorpótlókkal ízesítik.
A legérdekesebb a nyers konyha kedvelői által javasolt változat, akik a sütést-főzést alapvetően ellenzik, ugyanis ekkor elpusztulnak a növényekben jelenlévő enzimek, amelyek az ételek emésztését segítik, ezáltal nem terhelik fölöslegesen a szervezetet. Ez az újítás azoknak is jó hír, akik nem szeretnek a sütéssel bajlódni.
A mákos és diós tölteléket almából és banánból készült aszalvány-lapokba tekerik, 15 dkg tölteléket 4 kanál mézzel, fél naranccsal és egy evőkanál citromlével ízesítik, illetve tetszés szerint mazsolával. Reméljük, mindenki megtalálja a kedvére való bejglit!
Oldal ajánlása emailben
X
Gondoljuk újra a bejglit! A karácsonyi asztalról nem hiányozhat a bejgli. Nagyanyám idejében a bejglisütés egész napos program volt. Diót törtek, mákot daráltak, kelesztették, sütötték, márványozták a tetejét. Sokan ragaszkodnak a hagyományos recepthez, de el lehet készíteni egészségesen is. Sokan a lisztet variálják, tönkölyből vagy rozsból sütik. A jó bejgliben sok a töltelék, a tészta csak jelzésértékű.
Legutóbbi hozzászólások