Cola acuminata

Ha a kóla szót hallják, sokan egyből arra gondolnak: “Milyen egészségtelen!” – mégis rengetegen isszák. Mi ennek a paradoxonnak az oka? Amerikában kapható a koffein- és cukormentes változat is, ami valójában csak ízesített barna víz, mégis sokan “egészségük érdekében” függnek tőle. 

A Cola acuminata fa Afrika nyugati és középső részén honos  örökzöld trópusi növény. 12-15 éves korában kezd gyümölcsöt hozni, mintegy 100 éves koráig. A dióhéjban legfeljebb 10 mag lakik. Nyugat-Afrikában, Madagaszkár szigetén, Jamaicában, Brazíliában, Mexikóban és Kolumbiában termesztik. Európában már az 1500-as évek végén ismerték, de 1885 óta vált közismertté. 

A 19. századi gyógyszerészek a kóladiót orvosságként használták. Ki gondolta volna, hogy a kóla elődje alkoholos  ital volt, amelyet 1884-ben egy amerikai gyógyszerész John Stith Pemberton borból és kokainból készített?!  Az  egy évvel későbbi alkoholtilalom miatt, kénytelen volt alkoholmentes változatot készíteni. A kóladió és kokalevél (Erytroxylon coca növény levele kokaint tartalmaz) kivonatot cukorral keverte össze, az édes sziruphoz szénsavas vizet adott, és az így kapott üdítőitalt könyvelője nevezte el “koka-kólá”-nak.  Az 1903-es receptváltásig egy pohár a piros-fehér címkés változatban nagyjából kilenc milligramm kokain volt,  amelyet ma már kivonnak a kokalevelekből. Az eredetileg gyógyhatásúnak árult ital feltalálója szerint egy sor betegségre jelentett gyógyírt, többek között a morfinizmusra, az emésztési zavarokra, a neuraszténiára, a migrénekre és az impotenciára. A gyáros maga is morfinfüggő volt, és több ízben eladta a receptet, amely a mai napig titkos. Tartalmaz citrom- és narancsolajat, valamint vaníliát is. Ha tudományosan nézzük az összetevőket, mindegyik külön-külön káros, a koffein és cukor is dehidratál, a foszforsav kioldja a kalciumot, a szénsav pedig az oxigént. Tehát még szomjasabbak leszünk tőle, és még többet akarunk inni belőle – az ördögi körből csak a víz segít kilépni.

Kóladió (guru)

Afrikában a növény szárított magvait nevezik kólának, a frisset pedig gurunak. Sok nyugat-afrikai országban szokás rágni a kóladiót egyénileg vagy közösségben a vitalitás fokozása érdekében, valamint az éhség leküzdése ellen. Különösen fontos a muszlimok számára, akik nem ihatnak alkoholt. Rendszerint étkezés előtt, általában a friss magvakat rágják, de ahol nem terem, ott a száraz magvakat megtörik, mézzel, tejjel italt készítenek belőle, és ezt fogyasztják.  A bennszülöttek a friss magvakat lomblevelekbe göngyölik, kosarakba csomagolják és időnként friss vízzel lemossák, majd újból átkötik, ily módon a magvak 8-10 hónapig frissen maradnak.  Sajnos tény, hogy ezeken a vidékeken  azonban magas a száj- és emésztőszervi rákos megbetegedések előfordulási aránya.

Különböző színű kóladió

A joruba kultúrában és vallásban,  főként Nigériában a kóladiót vallási tárgyként is használják, amelyet az ima közben ajánlanak fel, például az  elődök tiszteletére, vagy fontos események kapcsán, mint névadás, esküvő vagy temetés. Szintén használják a hagyományos Obi jóslásban. Ez a szokás terjedőben van az Egyesült Államokban és a Karibi-térségben, de nálunk is ki lehet próbálni.  
Az afrikai bennszülöttek számára a kóladió nemcsak mint élvezeti szer játszik szerepet, hanem az udvariassági formák kifejezője. A fehér vagy halványrózsaszín kóladióval történő kínálás barátságot, szívesen látást, beleegyezést, kedvező választ jelent, a vörössel való kínálás mindezeknek az ellenkezőjét.

Kóladió

A szárítás során a magban levő kólavörös festék bomlik, és a szárított magvak barna színűekké válnak, kemények, szagtalanok, kesernyés ízűek. A kóladióból és kivonatából cukor hozzáadásával drazsékat készítenek, ezen kívül alkoholmentes alkoholtartalmú italokat, pl. kólabor (Vinum colae), és felhasználják kevert italok ízesítésére, fűszerezésére is. 

A kóladió hatása jórészt magas koffeintartalmával  (0,6-3,5%) magyarázható amely serkenti a központi idegrendszer működését, elősegíti az éberséget és a szellemi élénkséget, antidepresszáns hatású. Leginkább a koffeinnek köszönhető, hogy függőséget alakít ki. Enyhe vérnyomásemelő, koszorúértágító hatású, növeli a szívfrekvenciát és a légzésszámot. Gyenge vízhajtó, és segíti a zsírok lebontását, azonban diéta miatt nem érdemes sem kólát inni, sem kóladiót szerezni. A hozzászokás miatt fokozatosan emelni kell az adagot, ha továbbra is azonos hatást kívánunk elérni. Álmatlanságot okoz. A kóladió magjának élettani hatása ugyanakkor nem egyszerűsíthető le a koffeinre, amelynek hatását a tanninok (csersavak) nagyban befolyásolják, ezek a leginkább a borokból ismert “kerek savak”.  

A növény tehát nem összességében ördögi és üldözendő, de a mesterséges, cukrozott ital fogyasztása azért megfontolandó.