Advent nulladik nap: Készítsünk adventi koszorút!

Az advent szó eljövetelt jelent, amely az adventus Domini, vagyis az Úr eljövetele, kifejezésből származik. Az adventi időszak a karácsony előtti várakozásról, megbékélésről és az ünnepi készülődésről szól.

A decembert a székely naptárban Álom havának nevezik, hazánkban Karácsony havának, Télelőnek mondták. Számos jeles nap és népszokás kapcsolódik a decemberi napokhoz. Az ismertebbek a Disznóölő Szent Ferenc napja, a dologtiltó Borbála nap, a Szent Miklós napja, a székkészítésről ismert Luca napja, Szent Tamáskor szintén disznót vágtak. Az adventet egyes vidékeken kisböjtnek nevezték, ilyenkor tilos volt a zajos mulatság és házasságkötés, a böjtötlés szokása a 20. században tűnt el.

Az adventi koszorú készítése német szokás, elődjét Johann H. Wichern (evangélikus lelkész) alkotta meg a 19. században: egy szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, és minden nap meggyújtott egyet karácsonyig. A mai koszorúkon négy gyertya van, mindegyik mást szimbolizál: hit, remény, szeretet, öröm. A katolikusok is átvették ezt a szokást, náluk három lila és egy rózsaszín gyertya van, a rózsaszínt a harmadik vasárnapon gyújtják meg. Napjainkban azonban már sokféle színű és formájú gyertyát és dekorációt használnak.

A szalmakoszorút fenyőgallyakkal fonjuk körbe, amelyet dróttal és szalaggal rögzítünk. A speciális gyertyatartókat beleszúrjuk a koszorúba.

A gyertyák színe, alakja és elhelyezése meghatározzák a koszorú hangulatát. A dekorációhoz a legjobbak mindig a természetes díszek, főként a szárított gyümölcsök, termések, fűszerek. A  termések közül legszebbek a toboz, a dió, csipkebogyó. Jól mutatnak a koszorún a szárított alma- és narancskarika, valamint a fahéj és csillagánizs, de mézeskalács díszeket is használhatunk.

 

Néhány példa: