Szüret idején mindenki örül a frissen préselt mustnak, ami tartalmazza a szőlő zamatát, és alapja lesz az új bornak. Magas vitamin- és ásványi anyag tartalma miatt érdemes napi egy-két pohárral elfogyasztani belőle.  

Gyorsan felszívódó gyümölcscukor tartalma miatt nemcsak a szüretben kimerültek kaphatnak új erőre tőle, de a könnyű őszi náthának is kiváló ellenszere. A C-vitamin növeli az ellenálló-képességünket,  a K -vitamin segíti az alvást, az A-vitamin a bőr szépségét fokozza. Ezen kívül antioxidánsokban gazdag, megköti a káros szabadgyököket.

Magas káliumtartalma az izomműködést segíti, a kalcium a csont- és fogak egészségét, a vas a vérképzést javítja, a magnézium az idegrendszerre és a szívműködésre hat kedvezően. Regeneráló hatása miatt a must mindenki, de elsősorban a gyerekek és idősek, valamint a lábadozók számára, ajánlott. Közismert, hogy a must jótékonyan hat az emésztésre, ezért fogyasztásánál fontos a mértékletesség.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Egy kis aszalás megint! Az egyik legjobb rágcsálnivaló télen a szárított almakarika. A nyers alma vitamintartalma miatt sokkal jobb választás, de a friss gyümölcs savassága miatt az érzékeny gyomrúak számára nem mindig szerencsés. Kíméletes szárítással megőrizhetőek a vitaminok egy része, valamint az alma rosttartalma.

A szárított almachips elkészítése pofonegyszerű. Az almát nem muszáj meghámozni és kicsumázni, de szeletelni  mindenképpen érdemes.

A tartósítás miatt lespriccelhetjük friss citromlével, de lehet fahéjas cukorral – akár nyírfacukorral – ízesíteni is. A cukor aszalványokhoz nem szükséges, de tapasztalatok szerint ropogóssá teszi az almát.

Szárítani lehet: –  szobahőmérsékleten napokig – felfűzve vagy tálcán kiterítve,

– aszalógépben alacsony hőmérsékleten 8-14 órán keresztül,

– vagy sütőben 90 fokon 1-2 órán át sütve.

Így viszonylag kevés munkával ízletes snacket készíthetünk télire.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Levendulaszezon van, most sokfelé virít ez a gyönyörű virág, amely végigkísérte a történelmet. Nemcsak frissen illatos, hanem szárítva is megőrzi jellegzetes illatát. Készülhet belőle tea, szappan, olaj, fürdő, limonádé, lekvár és fagyi is.
Az egyik legkedveltebb gyógynövényünk a levendula, jótékony hatásait már az ókorban felfedezték. Amikor felnyitották Tutanhamon sírját, több cserépedényt találtak, amiben a levendula illatához hasonló balzsamot találtak. A görögök sokat tanultak az egyiptomiaktól a kozmetikai és illatszerek területén. A rómaiak felismerték a virág gyógyító és antibakteriális tulajdonságait, ezen kívül rovarriasztóként és mosásra is használták. A római katonák vittek magukkal levendulát a haditáborokba, hogy azzal kezeljék a sebeiket. Teleszórták vele a padlót, hogy illatosítsa a levegőt, fertőtlenítse a szobákat, de vallásos szertartásokhoz is használták tömjénként.

A középkorban a kolostorok lakói tartották fenn a gyógynövényekről tanultakat. Lemásolták az ókori kéziratokat, és feljegyezték a különböző növények jótékony hatásait. A Tudorok korában a levendula használata újraéledt. Amikor VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat, a levendula bekerült a családi kertekbe. Az uradalmakban a hölgyek sok mindenre használták a levendulát. A ruhák közé tették, légfrissítőként használták, és méhviasszal keverve bútorfényesítőként alkalmazták.

Viktória királynő lelkesen használta a levendulát. Az ő idejében nagyon divatos volt a levendula a hölgyek körében. Utcai árusoktól vásárolták a levendulát, akik Mitchamből hozták. A friss levendulát megszárították, és kis zacskókba tették, amiket aztán betettek a ruhás szekrénybe; ezzel mosták le a falakat és a bútorokat, ezen kívül a fehérneműs szekrénybe is ezt tettek zacskókba csomagolva. A levendulát használták rovarriasztásra, fejtetűk eltávolítására, parfümként, potpourriként, szappanként, de nagyjából minden bántalmat ezzel kezeltek otthon.

Napjainkban az aromaterápiában altatóként és stresszoldóként használják, ugyanakkor a depresszió elleni kezelésben is alkalmazható. A provanszál vagy toszkán levendulamezők látványa igazán jókedvre derítik az embert. Teát is készítenek belőle, ezzel borogatják a sebeket, a homlokra téve enyhíti a homloküreg-gyulladást, a fejfájást, a másnaposság tüneteit, a fáradtságot, a feszültséget és a kimerültség érzetét.

Legkönnyebben a molyok ellen, illetve a ruhásszekrények illatosítására használt zsákocskát tudjuk házilag elkészíteni. Ha szeretjük az illatát, a szoba illatosítására is tehetünk a vázákba levendulacsokrokat. Készíthetünk belőle teát a virágokat leforrázva, amely vérnyomáscsökkentő, fejfájás-csillapító, nyugtató hatású. Stresszoldásra levendulaolajat, illetve komplett fürdőszettet: szappant, testápolót használhatunk. Fürdő készítéséhez forrázzunk le 50 g levendulát 1 liter forrásban lévő vízzel, hagyjuk állni 10 percig, majd öntsük a fürdővízbe.

Fűszerként sütemények, kekszek, lekvárok, szörpök és fagyik kedvelt ízesítője, de más karakteres fűszerekkel, például rozmaringgal, húsokhoz is használhatjuk virágait. Igazán sokoldalú növény!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A napokban a szellemi kulturális örökség részévé választották a szatmári szilvalekvárfőzést.  A nemtudom, vagy más néven penyigei  szilva, régi szatmári fajta, a fajtajegyzékbe nemtudom P3 szilva néven került. Sokfelé vadon nő, de ha a kertben van a fa, gondozást alig igényel. Ártereken ma is láthatók kivadult fajai. Kis, gömbölyű, nem magvaváló, hamvas-kék héjú, sárga húsú, édes, aromás ízű szilva. Magas cukortartalma miatt lekvár- és pálinkafőzésre kiválóan alkalmas. A lekvár cukor nélkül készül. Közismert, hogy rengeteg élelmi rostot és antioxidánst tartalmaz, amely jótékonyan hat az emésztésre és immunerősítő hatású. Rákmegelőző tulajdonságát tudományos kutatások nem támasztják alá, ugyanakkor a lekvárja valódi esszencia.

A penyigei szilva szeptember közepén érik, ezért augusztus végén már lekaszálják a fák alatt a füvet, hogy könnyebben össze tudják szedni a szilvát. Ponyvákat terítenek le, majd elkezdik a szilvaverést. Az összegyűjtött, átmosott szilvákból a hibásakat a cefrébe teszik, abból főzik a pálinkát. A lekvárt vályogból készült katlanba helyezett rézüstben főzik addig, amíg a mag el nem válik a húsától. Ekkor cibererostán átdörzsölik a főzetet, a magok fennakadnak. A gyümölcshúsból készült massza neve a cibere, ezért a lekvárfőzést ciberézésnek is mondják. A szűrt ciberét visszateszik a rézüstbe, ezután kezdődik az öregítés, vagyis a sűrítés, ami 12 óráig is eltarthat folyamatos kavarás mellett. A lekvár akkor van kész, ha nem esik le a lefordított kanálról. Ezután cserépedénybe teszik, és különféle tésztás ételeket készítenek belőle mint például a derelye, gombóc, bukta, fánk.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: