 |
| Chioggia cékla |
A gyűrűs cékla gömbölyű, kívül vörös, belül piros-fehér csíkos, nálunk kevéssé ismert fajta. Pedig fel lehet vele dobni a menüt. Régi fajta, olasz neve Tonda di Chioggia (kerek kiódzzai), az olasz városról kapta a nevét, ezért Chioggia cékla néven is emlegetik, de bikaszemnek is hívják. A fajt 1840 körül írták le először.
 |
| Reszelt cékla |
A cékla a Földközi-tenger vidékéről származik, feltehetően Észak-Afrikából, i.e. 3000 éve már ismerték. Hazánkban a 19.-20. században terjedtek el a különböző fajai – ezt a gyűrűst kivéve. Beltartalmi értékei a vörösnek magasabbak, de a változatosság gyönyörködtet. Kevéssé fény és hőigényes, az alpesi területeken is megterem, de az öntözést igényli. A laza szerkezetű talajt szereti. Április végétől augusztus végéig havonta érdemes vetni. Olaszországban tavasszal és kora ősszel vetik, mert nyáron a termése száraz. Levelét külön árulják. Az intenzív monokultúrás termelés mellett a talajok regenerálására is ajánlott.
A cékla gyógyhatását annak köszönheti, hogy tele van antioxidánssal, ezért a cékla a rákos megbetegedések elleni védekezés egyik fő növénye. Vitamin- és vastartalma magas, különösen a vörösé, vérképző és májtisztító hatású. Főként nyersen érdemes fogyasztani, íze édeskés. Készíthetünk belőle salátát, savanyúságot, levest, de sütve és párolva köretnek is mutatós. Levelei salátában is finomak. Termesszétek minél többen!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: