Bordáskel
A hazai piacokon is egyre népszerűbb a bordáskel, a világban pak choy (vagy pak choi) néven ismerik. Középkelet-Ázsiában őshonos, főként Kínában és Japánban terjedt el, hazánkba a nyugat-európai biovetőmagok között került.
Ázsiában leves- és főzeléknövény, tartósításhoz rizsborban marinálják, Amerikában és Európában főként a zsenge növényeket salátának fogyasztják, de a spenóthoz hasonlóan párolva köretnek is tálalják. Fűszeres íze miatt németül mustárkáposztának (Senfkohl) is nevezik, a szárat nyersen szeletelik, de a leveleket az íz enyhítésére enyhén blansírozzák. Köretnek bárány és csirke mellé ajánlják, de főként wokban, zöldségekkel keverve finom: édes káposztával, répával, ananásszal és paprikával. A sajtos ételekbe is érdekes ízt visz.
A kínai kellel rokon, de leginkább a mangoldhoz hasonlít. Hollandiában 2004 óta termesztik főként üvegházi növényként. Itthon könnyen termeszthető, meleg- és fényigényes, de sok öntözést és tápanyagot igényel, inkább a laza talajokat kedveli. 50 nap után szüretelhetjük a friss szárat és leveleket. Sok kalciumot, káliumot, karotint, C- és B-vitamint tartalmaz. Flavonoid és mustárolaj tartalma miatt antibiotikus, tisztító hatást tulajdonítanak neki.
