Besztercei szilva
|
| Prunus domestica L. var. amygdalina L. |
A besztercei szilva vagy hosszú szilva, kék szilva, magvaváló szilva, házi szilva hazánkban az alapértelmezett szilva. A szilva! 🙂 Mindenki által kedvelt és ismert, régi fajta. Beszterceinek csak itthon nevezzük, a német orvosok magyar szilvának ismerték. A sötétkék héjú, sárga húsú, kissé megnyúlt formájú szilva szeptember elején érik. Teljesen magvaváló. 15-16% cukortartalmú, édesen savanykás ízű, aszalásra, lekvárnak, de pálinkának is kiváló. Első gyümölcsünk, amely európai hírnevet szerzett a magyar gyümölcstermesztésnek.
Szíriában termesztették az első nemes szilvát, s Damaszkuszban aszalták, így jutottak Rómába. Már akkor is az emésztésre gyakorolt hatásáért kedvelték. A damaszkuszi szilvák a többi nyugat-ázsiai gyömölcshöz hasonlóan a Balkánon, Itálián és Hispánián át kerültek nyugatra és északra. Ez nem fajtanév volt, hanem a Szíriából érkező fajokat hívták így. Először a Szerémségben bukkant fel, első hazai említése 1522-ből való. Neve alapján az erdélyi Besztercén nemesítették, innen terjedt el. A 16. században az aszalás terjedésével hazánkból került forgalomba Európában. Az aszalt szilvát gyógyszertárakban használták, a nemesítést is valószínűleg a gyógyszerészek szorgalmazták. Az aszalást kemecében végezték. Sok helyen az aszalt szilvát hús helyett is használják, például levesben. Gyógyító hatásúak a belőle főzött szilvalekvár és pálinka is.
