Bálint napja: ültess fát vagy kotlóst!
A Bálint napot nem érezzük magyar ünnepnek, mert évekig nem ünnepeltük. Pedig számtalan magyar néphit, babona, jóslás kötődik hozzá. Ezen a napon nemcsak az emberek, hanem “minden madár társat választ”, különösen a verebek.
A magyar népi hagyomány szerint a Bálint napi időjárásból a várható termésre jósoltak: hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek.
Facsemetét is szívesen ültettek Bálint napkor abban bízva, hogy akkor hamarabb erősödik meg. Ma ezt nem javasoljuk. Bálint gazda szerint inkább tervezzük meg, nyáron milyen növényeket szeretnénk a kertünkbe.
A gazdasszonyok Bálint napján ültették a kotlóstyúkokat: fészket készítettek, tojásokat raktak alá, hogy azokat kiköltse, de csakis páratlan számú tojás kerülhetett a kotlós alá, mert így lett szerencsés a fészekalj. Ha a kotlós erre az időre kész volt kotlani, akkor bármilyen – liba, kacsa – tojást is kikelt.
Az ünnep az ókorba nyúlik vissza. Szent Bálint vértanú kivégzésének napja, 269. február 14., közel esik a római, pogány Lupercus pásztoristen ünnepének napjához február 15., amikor szerelmi sorshúzással boronálták egymáshoz az ifjú párokat, 496-ban Gelasius pápa elrendelte, hogy e szokás helyett inkább Szent Bálint legyen a házasságra készülők védőszentje.
De a magyar néphagyományban is van a szerelemmel kapcsolatos szokásoknak nyoma. A babonák legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy találják, hódítsák és tartsák meg életük remélt párját. Például, ha a lányok a Bálint nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. Ha már megvolt a jelölt, olyan almát kellett fogyasztaniuk, aminek kilenc magja van. Amennyiben megették a gyümölcsöt, magvait pedig beleszórták a kiválasztott férfi zsebébe, a szerelem szinte biztosnak tűnt.
Balmazújvárosban és Debrecenben úgy tartják, hogy e napon választanak párt a verebek. A hangonyiak (Borsod m.) úgy vélték, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, a tavaszt jelezve. Balaton környéki adatok szerint a madarak és a tolvajok távol tartására metszették meg a szőlőföld négy sarkán a tőkéket. A Csongrád megyei Mindszenten és Szegeden még a madarak etetése is szokás volt, magokat, aszalt gyümölcsöt szórtak nekik. Ez a legjobb, amit ma tehetünk! 🙂
