A teázásnak hazánkban feledésbe merült a kultúrája. Legtöbben a reggeli teán kívül sose teáznak, sőt sokan csak akkor, ha betegek. 🙂 Erre a helyzetre hatalmas csapást mért az Amerikából beszivárgó cukrozott jeges tea, amely most a cukoradóval sújtandó élelmiszerek élén áll. Gyermekkorunk “menzateája”, vagy a korcsolyapályán árult cukros-citromos lötty sem tett jót a tea megfelelő fogyasztási szokásai megőrzésének. Sokan ma is úgy készítik a családi teát, hogy kristálycukrot és mesterséges citromlevet öntenek bele… 🙁
Pedig a teázás is lehet épp oly közösségi szokás, mint egy baráti vacsora vagy borozás. Megvan a maga rituáléja, hangulata, mélysége. Mindenkinek érdemes megkeresnie a saját teáját, ami hozzá illik, amitől jobban érzi magát. Érdemes felkeresni a teaházakat, kipróbálni a különféle teákat, de nem az automatizált változatokat.
Hazánkban a 19. század végére terjedt el a teázás szokása. Az ötórai tea az úri családokban a vendégfogadásra szolgált, de a bálokon is szolgáltak fel teát, és a cukrászdákban is be lehetett ülni egy teára. Az egyik legfinomabb teakeveréket Gerbeaud Emil kísérletezte ki tízféle teából. A hazai piacot a kínai tea uralta, indiai teából kisebb volt a választék. A Transz-szibériai vasútvonal beindításával (1900) egyre nagyobb mennyiségben érkezett hazánkba orosz karavántea, amelynek ára a szállítás gyorsulásával folyamatosan csökkent. Fokozatosan bekerült a kispolgárság, majd az 1930-as években a munkásosztály mindennapjaiba. A teázás lassan elvesztette szertartásos jellegét.
 |
| Camellia sinensis |
Kínában úgy tartják, hogy a teát maguk az istenek hozták el a Földre. A teanövény Ázsiában őshonos, Kínában 5000 éve termesztik. Két faja ismert: Camellia (Thea) sinensis (kínai) és a Camellia (Thea) Assamica (assami változat). A Camellia assamica trópusi növény, meleget igényel és akár 15 m magasságot is elérheti. A Camellia sinensis sokkal ellenállóbb, a hideget is jól tűri, alacsonyabb, robosztusabb növény, maximális magassága 6 m.
A tea sárgásfehér virágú örökzöld cserje. Kemény héjú gyümölcse hasonlít a mogyoróhoz, hosszúkás levelei bőrszerűek. A fiatal levelek fonák oldalát, valamint a rügyeket bolyhos pihe borítja. A Camellia sinensis levelei kisebbek és keményebbek, mint assami rokonáé, és enyhébb főzetet adnak. A világ nagy teaültetvényeinek az alapja jórészt az assami hibrid, amely kereszteződése a két ős fajtának. A tea ágait és leveleit folyamatosan nyesni kell, egyrészt a virág és a gyümölcsképződés megakadályozása végett, másrészt, hogy a növényt használható magasságban tartsák. A teacserje 3-5 év alatt éri el legtermékenyebb, kifejlett állapotát.
Amíg a növények ápolása férfimunka, addig az aratást hagyományosan nők végzik. A levelek szedése türelmet és nagy kitartást igényel. A betakarítás márciustól szeptemberig tart, a rügyeket és a leveleket gyűjtik különböző módokon.
 |
| Puer tea |
A teafajták minőségét és ízét legfőképpen a domborzat, a klíma, a napsütéses órák száma, a talaj, az évszak és természetesen a feldolgozás módja határozza meg.
A fekete teát két módszerrel állítják elő; az egyik a hagyományos módszer: fonnyasztás, sodrás, rostálás, erjesztés, szárítás, válogatás, illetve a másik, a modern CTC eljárás (Crushing, Tearing, Curling) során a fonnyasztás utáni levelek egy gépbe kerülnek, ahol 2 henger először összepréseli, széttépi a leveleket, majd a folyamat végén a hengereket elhagyva a leveleket könnyedén összesodorja.
A fekete teát két módszerrel állítják elő; az egyik a hagyományos módszer: fonnyasztás, sodrás, rostálás, erjesztés, szárítás, válogatás, illetve a másik, a modern CTC eljárás (Crushing, Tearing, Curling) során a fonnyasztás utáni levelek egy gépbe kerülnek, ahol 2 henger először összepréseli, széttépi a leveleket, majd a folyamat végén a hengereket elhagyva a leveleket könnyedén összesodorja.
A puer (Pu-Erh: kínaiul öreg földet jelent): a teák egy különleges csoportja. Míg a legtöbb teafajtát szedésének és feldolgozásának évében fogyasztják, addig a puer több mint 50 éves is lehet. A puer teának ugyanazok az alkotóanyagai, mint a fekete és a zöld teának, de földes íze van, salaktalanító hatása miatt pedig „zsírgyilkosnak” tartják.
A zöld teát nem fermentálják, fonnyasztás után vízgőzzel kezelik, hogy megakadályozzák a további fermentációt. Ezután sodorják leveleket, szárítják és szortírozzák. A zöld teák elismerten több antioxidánst tartalmaznak, mint a fekete teák, mert az eljárás nem teszi tönkre az értékes hatóanyagokat. Gyorsítják az anyagcserét, ezért fogyasztószerek alapanyagaként is használják. A kínaiak leginkább ezeket fogyasztják. Az oolong esetén az oxidációt a folyamat közepén állították meg. A fehér tea nagyon fiatal levelekből készül, amelyek nem oxidálódtak. A fehér teák ízletes italt eredményeznek, gyakran alig érezhető, édes utóízzel.
Ismerd meg a különféle teákat, és teázz velünk! 🙂
Legutóbbi hozzászólások