A fahéj titkai
Ha megérezzük a fahéjillatot, rögtön jobb kedvre derülünk. A sütemények, a forralt borok, karácsonyi esték jutnak róla eszünkbe. A fahéj azonban nem csak fűszer, hanem gyógyító hatással is bír. A szerelmi bájitalok elengedhetetlen alkotóeleme.
A fahéjfa Dél-Ázsiában, Dél-Kínában, Burmában, Indiában és Srí Lankán őshonos, a babérfélék családjába tartozó, örökzöld, kisebb méretű fa. Magassága a 10-13 métert is eléri, de az ültetvényeken sohasem engedik 3-4 méternél magasabbra nőni. A növény fűszerként felhasználható része a szárított belső kérge (Cinnamomi cortex). Leveléből illóolajat nyernek (Aetheroleum cinnamomi), amely a kéregből szerzett olajjal azonos hatású, de enyhébb. A mindenki által ismert kérget a három év alatti fák fiatal ágairól hántják le. Miután lehántják a fáról, hagyják egy napig száradni és érlelődni (fermentálódni), majd lekaparják róla a külső réteget. Ahogy a belső kéreg szárad, összetekeredik azzá a jellemzően szimpla fakéreg tekerccsé, ahogyan mi ismerjük. A ceyloni (vagy más néven valódi) fahéj rozsdabarna, vörösesbarna színű enyhén édeskés ízű. A történelem során utazók, kereskedők vitték Egyiptomba, ahol balzsamokba keverték, a görögök és rómaiak fűszerként és gyógynövényként használták az emésztés javítására. A Bibliában is többször említik: Mózes megparancsolta szent kenetként való használatát, a Példabeszédek könyvében a kedves ágyát illatosították vele.
A középkori kolostorokban gyógyhatását egyre több betegség kezelésére használták: homloküreg-gyulladásra, megfázásra és náthára. A franciák, portugálok és angolok közel 300 éven át harcoltak egymással a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzésé-ért, amelyet először a portugálok nyertek el a 16. század elején. A fahéjat a 18. század végén hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle. A 19. században fedezték fel újra mint gyógynövényt, gyomor- és méhbántalmakra használták. Később már felfúvódás, hasmenés, hányás és emésztési zavarok ellen is ajánlották.
Az élelmiszeriparban kétféle fahéj kapható: a ceyloni fahéj és a kasszia (Cassia) vagy kínai fahéj. Az ókori Egyiptomban már mindkettőt ismerték. A valódi fahéj a Cinnamomum verum (másnéven C. zeylanicum). Fahéj-fűszert azonban a kasszia nevű (Cinnamomum aromaticum), szintén babérféle fa kérgéből is lehet készíteni. Míg a valódi fahéj csak a belső, vékony kéregrészekből készül, a kasszia fahéj a teljes kéregből, így fásabb, vastagabb, és erősebb illatú a fűszere. A kasszia fahéjcsomag szinte mindig egy darab, viszonylag vastag összegöngyölt fahéjtekercset tartalmaz, addig a ceyloni fahéjcsomag metszetén látszik, hogy több vékonyabb réteget tartalmaz, melyek szivarszerűen rudakká vannak összesodorva. A kumarin nevű mérgező vegyület mindkettőben megtalálható, de a ceyloni csak kis mértékben tartalmazza. Az általában elfogyasztott mennyiség azonban még nem okoz egészségkárosodást.
Jótékony hatásai: A fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat tartalmaz, ezért gyakran használják a gyomor-bél csatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen. A kéreg antibakteriális, összehúzó, szélhajtó, görcsoldó és hányáscsillapító. Az illóolaj szintén antibakteriális, antivirális és antifungális (gombaölő) hatású. Teakeverékként segíti az étvágy és emésztés javulását, erősíti a gyomrot, javítja a szájüreg gyulladásos folyamatainak (fogíny- és szájnyálkahártya) gyógyulását. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóztoleranciát. Ellazítja a méhet, ezért csökkenti a menstruációs panaszokat. Kitűnő afrodiziákum, fokozza a libidót és a szexuális teljesítményt is. A fahéj kiváló zsírégető, fokozza a vérkeringést, csökkenti a vér koleszterinszintjét valamint a vércukorszintet, ezáltal elűzi a farkaséhséget is. A cellulitisz elleni krémek gyakori összetevője, mivel stimulálja a vérkeringést, energiához juttatja a bőrt, a felszabaduló energia pedig rendkívül jó zsírégető. A diabétesz elleni harcban kiemelt jelentőségű.
