A cserszömörcét gyakran dísznövényként ültetik, de gyógynövényként is széles körben ismert. Júniusi virágzását követően vattacukorszerű, hatalmas lilásrózsaszínű terméspamacsok díszítik, amelyek parókaszerűen borítják be. Dél-Európában, Közép-Ázsiában Kínáig őshonos. Magyarországon a Déli-Vértesben, a Bükk, a Mecsek és a Bakony hegyeiben, valamint a Balaton-felvidéken található. A meleg, száraz, meszes helyeken terjedt el, kifejezetten szárazságtűrő.

Bizonyítottan jó gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő és összehúzó szer. Használata javasolt bélhurut, gyomor- és bélvérzés esetén, de külsőleg is alkalmazzák szájöblögetőként fogíny- és torokgyulladás ellen. A cserszömörce latin nevéből ered a Cotinus szájvíz neve is. Aranyeres bántalmak során ülőfürdőt is készítenek főzetéből. Erős hatása miatt csak indokolt esetben és főként külsőleg alkalmazható!

 

Tea: 2,5 dl forrásban lévő vízzel leforrázunk 2 teáskanálnyi összezúzott levelet, majd 10 perc elteltével a főzetet leszűrjük. (Bélhurut esetén javallott. Öblögetésre fogínygyulladás esetén használható.)

A növényből ipari bőrcserző-anyagot és sárga festékanyagot is nyernek ki. A kézműiparban kelmefestőszer volt, a népművészek ma is hasznosítják ilyen célra. Lombja és fiatal ága pácolás nélkül is tartós marad, élénk sárgára fest.

A növényi cserzőanyagot használó bőrgyártókat az így nyert bőr színe után vörös tímároknak, cseres vargáknak nevezték, míg a timsót használókat fehér tímároknak. Pécs egykor a vörös tímárság  központja volt.