A borsikafű a Fekete-tenger és a Földközi-tenger keleti vidékéről származik. A bors elterjedése előtt az ételek fűszerezésére, csípőssé tételére használták. Erdélyben ma is az egyik legkedveltebb fűszernövény. A borssal szemben az az előnye, hogy csípős íze egyéb kellemes aromaanyagokkal egészül ki. Németországban babfűnek  (Bohnenkraut) is hívják, mert csökkenti a hüvelyesek (bab, lencse) felfúvó, puffasztó hatását. Húsételeken kívül babfőzelékek, krumpliételek, levesek ízesítője. Gyermekek ételében, fűszerszegény diétában kiválóan pótolja a borsot. Csak a főzés befejezése előtt pár perccel kell az ételhez adni. Nálunk terem a keretben, így szinte minden salátába teszünk belőle.

Borsikafű (Satureja hortensis L.)

Népies nevei: borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén. A gyógyászatban régóta ismerik görcsoldó, étvágygerjesztő hatását. Antiszeptikus és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik, ezért alkalmas különféle betegségek gyógyítására, illetve a tünetek enyhítésére. Gyomorerősítő, gátolja a felfúvódást, étvágygerjesztő és görcsoldó hatású.  Külsőleg erősítő, frissítő fürdőkben használják. Teának is el lehet készíteni. Begyűjtését a virágzás előtt kell kezdeni, 3 nap szárítás után a leveleket tesszük el télre.