A különféle tökfajtákat Amerika felfedezése után honosították meg Európában. Hazánkban a sütőtök termesztése a 19. században terjedt el. A falusi élet tréfás szokása volt, miszerint a tökből lámpást faragtak, közepébe gyertyát tettek, és hosszan nézegették a gyertyaláng keltette fura árnyakat – ahogy az én százéves nagyanyám mesélte. A hosszú őszi estéken kellemes családi program volt a sütőtök faragása. Nevető tökfejjel kacagták ki a telet, a borongós időt. A lámpással bevilágítottak egymás ablakán, ijesztgették egymást, mókáztak. A kiszolgált töklámpást végül a disznók kapták meg csemegének.

A töklámpás faragásának a szokása szerencsére napjainkban újraéled. A kreatív megoldásoktól a klasszikus díszítésekig sokféle lámpással találkozhatunk. A töklámpásnak nem feltétlenül kell rémisztőnek lennie, lehet vidám és aranyos figurákat is faragni. A Töklámpás Fesztiválon népszerűek voltak a cicák, a nevető fejek és a mesehősök, többek között Elmo, a Barbacsalád, maga az Álomtündér, a Vasorrú bába, valamint az irodalmi hősök, Quasimodo és Frankenstein. Megjelentek a lámpásokon a modern élet szimbólumai is mint például az Apple logója, az Angry Bird, Hello Kitty, de volt meglepett menyasszony és felbőszült oroszlán is. Néhány karizmatikus darab itt látható:

Józsika, a fesztivál kedvence

Boldog cica

Fekete macska

Mindenszentek napját a keresztény egyház a 835 óta november 1-én ünnepli. November 2. a halottak napja, 998 óta egyházi ünnep, a népi hagyományban a lelkek napja. Hagyományosan a temető a templom körül volt, így a halottak ünnepe és a vallási liturgia még szorosabban összefonódott.

A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. Gyertyát azért kell nekik gyújtani, hogy az elkóborolt lelkek visszataláljanak a sírjukba. A bukovinai székelyek sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, osztogatják. Szegeden és a Csallóközben kalácsot sütöttek, kóduskalácsot, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól.

November 1. a cselédfoglalás napja is. Galgamácsán e napon szegődtették a cselédeket, pásztorokat. Nagymagyaron mindenszentekkor volt a legényvásár. Itt kötöttek a gazdák egyezséget a szolgálni menő legényekkel. Ezen a napon “szorult be” a gulya, a ménes, a csürhe és a csorda.

A népi időjóslás szerint, ha nedves Mindenszentek lágy telet, a derűs zordat jelent. Ha száraz a levágott cserfaág bele, akkor kemény tél lesz, ha nedves, akkor enyhe.

Tökfaragás hazánkban is szokás volt faluhelyen, az idősebbek emlékeznek, hogy ilyenkor gyerekként lámpást faragtak. A sütőtök elterjedése a 19. századra tehető hazánkban. A töklámpás faragása a betakarítás idején volt szokás, a lámpással térfásan bevilágítottak a házak ablakába.